Az elmúlt évtizedekben legkeményebbnek számító, 2022-es aszály után az idei év is extrém szárazsággal fenyeget, az állam már kihirdette az aszály-vészhelyzetet. A súlyos aszály az élelmiszerárak további emelkedéséhez vezethet. A környezetkímélő módszereket alkalmazó Greenman összeszedte az elmúlt évszázadok legpusztítóbb szárazságait.
1794-es szárazság: Lesoványodott állatok
“1794 nyár, Kiskunhalas: Olyan rendkívüli hőség perzselte végig a határt, hogy 1795 tavaszán kenyereket kellett kiosztani” – olvasható a Tények könyvében.
A legnagyobb kárt a múltban a 1794-es, majd az 1863-as aszályok okozták Magyarországon. 1794-ben annyira gyenge volt a szárazság miatt a termés, különösen az Alföldön és környékén, hogy egekbe ugrott a kenyér és a liszt ára. A takarmányhiány kihatott az állattartásra is: az állatok lesoványodtak és megbetegedtek, kevesebb munkát bírtak elvégezni, egy részük pedig elpusztult. A tejelő állatok kevesebb tejet adtak, emiatt kevesebb sajtot, vajat, túrót lehetett készíteni. A gazdák már a fakérget és leveleket is bevetették takarmányként. Az élelmiszerárak emelkedése éhínséghez közeli állapotot idézett elő egyes megyékben, nőtt a csecsemőhalandóság.
1863-as aszály: Kenyér fakéregből
„A mult évnél még gonoszabb / E században nem akadt; / Ezer baj, bú, nyomor között / Már könyűnk is kiapadt.” – írta 1864 elején Gergely Péter gyulai levélhordó újévi üdvözletében Békés vármegye lakosságának (Idézi: Boa Krisztina). Az 1963as (majd ‘64-re is áthúzódó) aszály ugyanis a XIX. század egyik legnagyobb természeti csapása volt, amely súlyos éhínséget okozott. Az emberek az élelemhiányt látva ínségeledelekkel próbálták megoldani a súlyos élelmiszerhiányt: fakéregből vagy korpából készítettek például kenyeret vagy ami zöldet és fogyaszthatót csak találtak, megfőzték és elfogyasztották.
1952-es aszály: Nem búslakodni, cselekedni kell
“Dehát karbatéve kezünket, panaszkodjunk most erről? Nem, az aszály miatt nem búslakodni, hanem cselekedni kell” – írta a kommunista állampárt, a Szabad Nép lapja 1952 október 1 jei lapszámában.
A huszadik századot több aszály is sújtotta, az egyik legkeményebb mindenképp az 1952-es volt: a nyári csapadék mennyisége alulról súrolta a sokéves átlag tíz százalékát. A szárazság súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban, a helyzet az Alföldön és a Duna-Tisza közén volt súlyos kritikus. Drasztikusan csökkent a terményhozam, különösen a kukorica és a búza esetében; a legelők kiszáradtak, sok állat pusztult el. Az állam kárpótló- és segélyprogramokkal próbálta enyhíteni a helyzetet.
Mit tehetsz aszály idején?
“Nagy melegben, a csapadékszegény időszakhoz társulhat egy további csapás, az alacsony levegő páratartalom. Ez olykor még az öntözött területeken is sanyargatja a növényeket, mivel nem képesek annyi vizet felvenni, amennyit a hőség és a száraz levegő miatt párologtatva elveszítenek. Ilyenkor a megfelelő fejlettségű gyökérzet akkor is életmentő lehet, ha vízben áll a növény.” – mondja Dr. Hidas András, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a Greenman szakértője.
“A nagy hőséggel és szárazsággal gyakran jelentkezik a felhőtlen ég, alacsony páratartalommal, ami az UV sugárzást akadálytalanul átengedi. Számos növénynél szükség van az árnyékolásra, különben a levelek, gyümölcsök perzselődhetnek, emellett az UV stressz ellen némi támogatást nyújthatnak a probiotikumok. A talajélet mikrobiológiai egyensúlyának helyreállítása és fenntartása az aszálytűrés, a talajok vízháztartási jellemzőinek támogatásában kritikus jelentőséggel bír majd a következő évtizedekben!” – tette hozzá.
